Tropical Diabetic Hand Syndrome – Dar es Salaam, Tanzania, 1998-2002

Content

A diabetes mellitusban szenvedő betegek immunológiai válaszai a fertőzések leküzdésére károsodtak. A kéz fertőzése és fekélyesedése a morbiditás és a mortalitás egyik fő oka bizonyos afrikai populációkban; ez az állapot azonban kevésbé ismert, mint a lábfertőzések, és általában nem sorolják be a cukorbetegség specifikus szövődményei közé. A diabéteszes betegek kézfekélyét és fertőzését először 1977-ben írták le az Egyesült Államokban és 1984-ben Afrikában. Ezt követően a bejelentett esetek többsége az afrikai kontinens különböző részeiről származik. A “trópusi diabéteszes kéz szindróma” (TDHS) kifejezést használták a progresszív, fulmináns kézszepszisben szenvedő betegek között előforduló cukorbetegség leírására. A közelmúltban a TDHS-t Indiában élő betegek körében jelentették. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a TDHS elsősorban trópusi vagy tengerparti területeken élő cukorbetegeknél fordul elő, és a kézfunkció elvesztéséhez, amputációhoz vagy halálhoz vezethet. Ez a jelentés a tanzániai Dar es Salaamban, a Muhimbili Nemzeti Kórházban (MNH) vizsgált 72 TDHS-es beteg jellemzőit ismerteti. A betegek korai felismerése, az azonnali orvosi ellátás és a jobb glikémiás kontroll csökkentheti a rokkantság vagy a halálozás előfordulását.

A TDHS-ben szenvedő betegnek minősült minden olyan felnőtt cukorbeteg, aki 1998. február 9. és 2002. augusztus 22. között az MNH-ban kézcellulitiszben, fertőzésben vagy gangrénában szenvedett, és orvosi ellátást kért. Összesen 72 betegnek volt olyan betegsége, amely megfelelt az esetdefiníciónak; 36 (50%) férfi volt, 44 (61%) 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett, és mindegyiküknél első alkalommal fordult elő cukorbetegség. A betegek átlagéletkora 52 év volt (tartomány: 20-89 év), a cukorbetegség diagnózisa óta eltelt idő mediánja 5 év (tartomány: 2 hét-19 év), a testtömegindex mediánja 23,4 kg/m2 (tartomány: 15-39 kg/m2). A betegek medián vércukorszintje a kezdeti megjelenéskor 280 mg/dl volt (tartomány: 56-626 mg/dl). Perifériás neuropátia 10 (14%) betegnél volt jelen; egy betegnél perifériás érbetegségre utaló jelek voltak, amit Doppler-vizsgálatokkal állapítottak meg. A TDHS kezdeti kiváltó okai változatosak voltak: 19 (26%) betegnél kézsérülésről számoltak be; 11 (15%) betegnél jelentkezett viszketés, amelyet valószínűleg rovarcsípés okozott; 10 (14%) betegnél kelések voltak a kiváltó okok; 9 (13%) betegnél ártalmatlannak tűnő papulák voltak az okok; 23 (28%) betegnél pedig az ok ismeretlen volt. Mind a 72 betegnek kézfekélye volt; 61 (85%) gennyes volt, 23 (32%) betegnél mély fekély volt, amely a csontot is érintette, és 17 (24%) betegnél lokalizált vagy kiterjedt gangréna volt a karon. A tünetek megjelenése és az orvos által végzett első klinikai értékelés között eltelt idő mediánja 14 nap volt (tartomány: 2-252 nap).

A betegek többségénél felületes tampontenyésztést végeztek a kéz sérüléseiből. Ezek a tenyészetek mindegyike polimikrobiális növekedést mutatott, beleértve a Streptococcus spp, Staphylococcus aureus, S. epidermidis, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli vagy Proteus mirabilis.

A betegek, akiknél a tünetek megjelenésétől számított >14 napot (medián) késett a kezelés igénybevétele, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel estek át sebészeti beavatkozáson a kórházi felvételt követően (relatív kockázat =1.8; 95%-os konfidenciaintervallum =1,0-3,3; p<0,05), vagy hogy a követés során hosszú távú kézdeformitást szereztek (RR=2,0; 95% CI=1,1-3,9; p<0,05). Azoknál a betegeknél, akik késlekedtek az orvoshoz fordulással, kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki gangréna a kézen vagy a karon, mint azoknál, akik nem késlekedtek. Azoknál a betegeknél, akiknél a véletlenszerű vércukorszint ≥280 mg/dl volt (medián), szignifikánsan nagyobb valószínűséggel került sor műtétre, mint azoknál, akiknél a véletlenszerű vércukorszint <280 mg/dl volt (RR=1,7; 95% CI=1,02-2,8; p<0,05). A medián feletti random vércukorszintű betegeknél kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki gangréna, mint a medián alattiaknál (37-ből 11, 35-ből 5).

A kezdeti klinikai értékelés után mind a 72 beteg antimikrobiális kezelésben részesült. Összességében 36 (50%) betegnél végeztek műtétet; 16 (44%) betegnél üszkösödött a kéz. E 16 beteg közül hétnél (44%) az ujjak, a kéz vagy a kar amputációjára volt szükség az üszkösödés nagyon gyors előrehaladása miatt. A fennmaradó 29 műtéten átesett betegnél metszést és drénezést, valamint sebfertőtlenítést végeztek.

A nyomon követés 64 (89%) beteg esetében fejeződött be. Ezek közül 51 betegnél (80%) a kézfekély teljesen begyógyult és a gyulladás megszűnt; nyolc betegnél (13%) a fekély nem gyógyult, és öt beteg (8%) meghalt. Az utánkövetés során 33 (52%) betegnél állapították meg, hogy a kézfunkciója jelentősen károsodott, ami hátrányosan befolyásolta a mindennapi életvitelüket. A károsodások közé tartozott a sorvadás, a szűkület, a deformitások, a krónikus nyiroködéma vagy a krónikus fájdalom. Az 51 gyógyult fekélyes beteg közül 20 (39%) krónikus, súlyos neuropátiás fájdalomról számolt be.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.